for the new year has no progress whatsoever, only it's cycle-shaped form that makes me understand there is evolution within circles, there is diversity in the cycles of time and space

i. (többet élni)

az utolsó, amire emlékszem, hogy ismeretlen szobákban várom az új évet, ott lassabban ér körbe a hang, boldog új...! sokszor hallgatok rádiót, olyan sötét a hangja, szinte beleférek. félbehagyott mondatokkal vár egyébként az új év, például: vért kell adnom (0-ás a vércsoportom, ez öröm) többet kell ébren lennem (túl sokat alszom, lehet, ez valami abszurd ébrenlét, pedig szeretem) sok klasszikus zenét kell hallgatnom (és ez a sok kell meg muszáj és kötelező - azt mondják, ezek úgy hatnak az emberre, mint egy adag heroin. vajon a herointól tényleg elkezdesz félni a saját tekintetedtől?
az új év - újév! - belefér egy kettévágott narancsba: szinte látom felhasadni a széleit (január és december), miközben kiizzadja az elmúlt tíz évemet

ii. (többet olvasni)

minden évben egyre többet kell olvasnom. láttam egy srácot az Astorián - ezt így írjuk?- asztórián, az egyik antikváriumban dolgozott és lehetetlen vörös volt a szakálla, így, egyben: lehetetlenvörös, és azt akarta, feltétlen vegyem meg az Anna Kareninát, olcsón nekem adja, nyolcszáz forint helyett szinte ingyen, és forrón mosolygott, mint egy cserép virág, éppen úgy, miközben a blokkot írta - majd összeért a kezünk, aztán a szemek és a száj, minden olyan ismerős, de Anna nem akart élni, ki fogja befejezni a mondato

iii. (többet látni)

azt persze sosem felejtem, ahogy a reggeli por száll, és azt sem, ahogy a tej lefolyik a piros asztalon - de azt lehetetlen pontosan megjegyezni, azt a képpé vékonyodó valóságot, amikor az élet magára hagyja a testet.
puhává és óriássá növünk a halálban, azaz csak a test, ami végül is egészen olyan, mint egy var, azt kaparod egyre, mi van alatta? nem tudom, de a sebek ostoba viszketését akarom megjegyezni, az életet, ahogy elfelejti a testet és én nem, nem látom, hogy mi van mögötte. a sebeket feltépni sosem szerettem, de a vér édesebb, mint az éjszakák. és mi van, ha lekaparom a körmöm hegyével, látni akarom mi van alatta, mert biztos van ott valami, lélek és havazás, angyalok, ahogy egymás szájába köpik azt a gyönyörű életet

ENGLISH: for the new year has no progress whatsoever, only it's cycle-shaped form that makes me understand there is evolution within circles, there is diversity in the cycles of time and space / therefore i am waiting, patiently and my brain blossoms, petals, forming a beautiful mass of empathy / i think i will eventually reach a turning point when love will reveal its genuine intensity (that is unbearable - i must embrace its madness, otherwise it swallows me and chews me and spits me up) - anyways, everything is peaceful as it is - i forgive myself and accept all for once. 2017 shall be another lucid dream where God's dream cointunes its diverse display. (but really tho I am serious )