túl közel hajolok a tűzhöz, megégetem magam, de hirtelen kirántom a kezem a forróság külső köréből, közben végig az arcom látom, ahogy eltűnik a fényben. aznap vékony lányokkal álmodok, inkább öreg nők férfias szemöldökkel, magabiztosan haladnak az utcák kereszteződésein át, úgy lépnek előre, mint egy elveszett hajó a balkánon. aztán testük mindinkább egy karrá alakul, óriási méretű ujjakká, amik a nyakamat szorítva parancsolnak. ilyenekről álmodok, meg rólad is, ahogy tegnap este, ahogy félbehagytál egy mondatot, nehogy olyat mondj, amivel megbántanál. és ahogy lefeküdtél az ágyra, tisztaságodban teljesen érintetlenül. nincsenek tiszta kérdések, tiszta válaszok, nekünk nincsenek válaszaink és egyértelmű mondataink, nem fogjuk egymás kezét, nem érünk egymáshoz, főleg akkor nem, amikor az utcán együtt, olyankor egyáltalán. vékony lányokkal álmodok éjjelente, de inkább fiúkkal, akiknek bőre tele van friss és mélybordó zúzódással, mint egy átvérzett gézlap foltjai. forró a homlokod, a fények alacsonyan, várom, hogy jobban legyél.mindent elmondtunk és valahogy mégis semmit, csak hallgatunk, más terepeken. fiúkkal álmodok éjjelente, nincs az a fasz, amit ne láttam volna. ott a világ, mint egy befűzött selyemszalag, értelmetlenül gyönyörű.
ki vagyok.
(zene: morphine! kép: kate moss és luka isaac in belle de nuit)
