might seduce your dad type

honestly, around this time of the year, i simply go nuts. may, the month i mean, is so damn problematic, there is the finals, the neverending job-finding sessions - e.g. when you are trying to squeeze your resumé in to whichever platform you find, literally praying your guts off in hopes of receiving at least one single feedback, but obviously job market per se is a basket case, so to sum it up, your guts always tell the truth, listen to your gut-instinct, duh - and there comes the urge to diet your ass off, too. all in all, i am a big and unorganized mess of dieting sprees, reading, studying (sort of) and also, finishing my thesis, as it is really high time to hand it in. huh, and simultaneously i am trying to learn german, as the vocabulary part is a mammoth-sized gaping hole in my head. i have to expand it. and here i am, yet again with them lexical problems of mine. how boring, how predictable. anyways, i have just finished Wasted by Mary Hornbacher, she is a true genious, albeit i am no sucker for that english word-wizardry. but she does it in such a flawless, effortless way that my heart breaks whenever i read one of her sentences. the good thing is, she is writing about something cruel in such a minimalist, cold, down-to-earth tone, almost emotionless so to speak that it rips my heart out, what a coincidence. i would chop my leg off  (just kidding, always watch out what you wish for) if i had the tool she has in writing. in german, in english. poetry, prose!
bruises on both my knees, the language i wish to use is difficult to obtain, duh.
also, which is my favourite german word as well, i am officially off to the german part of my brain, bye, so long!

téli

triggering myself

It is not red of the dying sun

The morning sheets surprising stain

It is not the red of which we bleed

The red of caubernet sauvignon

The world of ruby all in vain

photo via tumblr
lyrics Sabrina by Einstürzende Neubauten

als das Kind Kind war, wusste es nicht, dass es Kind war

Nem szeretem, ha magamra hagynak.
Olyankor vékony lábakon előbújok a sarokból, és magam mellé telepedem.
Ott fojtatom, ahol abbahagytam két és fél évvel ezelőtt.

Saját körülményeim között még kezdő vagyok.

Látod, a vér nem is olyan súlyos.

sanity restoration project volume 1

aesthetics and visuality of kendrick lamar's humble.+ the latest and beyond unsolicited pop-culture references. big time, big mood, big serotonin deficit, big pitch of obscurity. this is going really good.

need to go back to basics, eat almost next to nothing and be healthy, balanced, calm like the bullet splitting through a wall, this is my, hm, this is my visual novel from the deepest depths of my head. still not trippy enough, never will be.

look what i am whippin up, i am so pretty. not pretty enough tho. get a cleanser, erase your pores, your epidermis, go blood deep, till the corners of your tear ducts. still not clean enough? delete your relationships, delete you. watch memories, unable to forget, eating that, eating breakfast, lunch, dinner, still thinking about your relationships? they never existed. cease. still not pretty enough, grab a fork, grab cutlery, eat, eat more or eat less, eat your mom and then your dad, eat your knowledge, eat your boyfriend, your anxiety, eat that with your bare hands please, grow a huge belly that is almost bursting into deep space, huge belly like a ballon and now a door is shut wide open, furniture from ikea, you are in the corner of your room, probably this is also dinner, you are on the dinner plate, being served. then let people eat you with forks and knives, probably let them chew you too, spit you, digest you, same old story, still not trippy enough. never will be.

you can buy prettiness, certainly. you even can buy food, do you know that? you must be really a smarty pants. never re-read what you have already typed down. that will spoil the words. nurish your sentences but starve your ego. probably still not deep enough.

are you eating enough? you are so skinny, your face is hollow, you are almost next to nothing, please eat something for the love of god, you look like death, are you winning at life?

my dad told me i could be anything if i'd wanted it real bad. i guess i am just real bad at wanting things then. i aint want nothing, i wanna be nothing. just so you know.

all i need is food for free, more greens and whole-foods, plants to stuff my mouth with, be healthy, balanced like the bullet splitting through a brick wall. variety nourishes, i do not need anything at this point anymore. leave me alone, sanity restoration project volume one, if you reach this point, let me say, you are one brave of a human. someone is going to eat you too, sooner or later. but you are already aware of that, smart child. photo via tumblr

nothing's gonna hurt you baby

safe-spaces (either imaginary/virtual or actual) for me when i am feeling utterly blue/down/unwanted/agitated:
*the music of cigarettes after sex, mild orange, thesecondsex, mogwai, unders, kudasai, mondo grosso, etc)
*peaches (i don't know why or since when but peaches serve as an ultimate calm down factor in my life; probably i am exaggerating but oh well, it is almost peach season)
*skincare - not a long time ago, i have come across a really good skincare platform and i am hooked officially. probably i will somewhat get into a selfcare-vortex in the near future as i am prone to do things really passionately, impulsively, without self-control or any boundaries actually. i'll try to fight the urge, tho)
*the voice of george ezra (i could argue on how his pitch and tone and talent go together so well but it is nothing but a waste of online matter, so! listen to ezra, bottom line)
*sketching (as i am typing these lines, suddenly realized i forgot to purchase a black marker today, so no sketching for me for a while, i guess. although, i will try to substitute it with charcoal or a basic graphite, i'll figure it out later)
*talking in english. yes, thinking and talking in english make me really comfortable (it has not always been the case tho! i used to be so afraid of speaking in front of people in english, i would actually shiver and my voice get so high and shaky, oh man, i have come such a long way since my early teens!). lately i have been experimenting with german but apparently german does not do as good as english, poor me. (note that i am trying to learn german so deperately! too bad it is not as flexible as english, so my wandering, kind of radical-language-learner attitude does not help but hold me back from achieving that perfect german _violence_. i mean that german precision; more and more stereotypes, oh my.
*this blog. i have been neglecting this platform lately (hah lately? i mean for years!) so big plan for this summer is to gain back the control over this blog once again. (after how many attempts? i have lost track of the actual number) and write at least two entires per week. that would be so great and should serve as a great medium to express myself.
photo via tumblr

It's not the red of the dying sun

Have you ever experienced a somewhat pounding headache paired with dizziness? Well, that is what I experience right now; it feels like my tonge's being explored with a razor, kind of. Anyways, these are my really springy/springish collages, enjoy. I love the color ruby, red, wine! These are supposed to be a fairly seductive, expressive shades of a color, yet I feel utter tranqulity whenever I take a quick glance. Joys! Plans for the rest of the day: watch The Royal Tenenbaums and answer a few e-mails, plus read another 60 pages from the book I have been currently reading. Photos are from tumblr: 1. unknown 2. Gucci campaign shot by Petra Collins 2018. Background templates: 1. Francoise Gilot - Magic Mountain 2. Joshua Yeldham - Water Lilies. Title and song-inspo for this post: Die Stadt liegt unter Nebel Ich bin auf meinem Berg In meinem schwarzen Garten zwischen Himmeln eingeklemmt in der Enklave meiner Wahl in der ich mich versteck in Nagorny Karabach. (lyrics from Nagorny Karabach by Einstürzende Neubauten; extract) Meine liebe Freunde, es ist mein erstes Blog-post auf Deutsch, deshalb bin ich sehr hastig. Aber ich muss jeden Tag ein neues Blog-post schreiben, damit kann meine Sprachkentniss schnell entwickeln (meistenteils). 

ou va le monde

hej, my head is about to explode in any minute, so i guess there is really nothing left to lose!
aesthetics of the month: cold, grey, concrete interiors, filtered lights: the aesthetics of censorhip (how fascinating is that!) there is some kind of beautiful brutality in deleting or hiding certain parts of certain objects, ideas, people; a really absolutistic act, absolute power over something. no protection. blur my limbs or mute my mouth and i will be an additional item, a fragment, my wholeness escapes for a minute.

you'll never fumiagate the demons no matter how much you smoke

De mindketten eleve többen voltunk, s ez már szép kis mennyiség

recent sketches of mine hooray i have somehow survived seven days or so without getting completely wasted

awkward dance moves and nervous clapping

hol vagyok

please, consider me a dream

"ami születik annak meg kell halnia, pedig mégis van örökkévalóság, és az most van ebben a visszahozhatatlan pillanatban"

egy rajzom maradt róla, egy gyorsan felfirkált kisgyerekarc, amit összeprésel a nevetés, és közben egyre folyik a szeméből a víz, bele a tenyerébe

lefeküdni egy idegen ágyba, kivárni hogy a bőr alatt megmozduljon egy kibaszottul elhasznált emlék, ami úgy ugrik be hirtelen, mint egy reggeli telefonhívás, amiben megkértél, soha ne beszéljünk többet

hope you die

a téglagyárból is finom a kenyér
azt mondtad, felhívsz
három napja nem eszem se sokat se keveset de ez most komoly
találtunk a múltkor egy dobozt, az volt ráírva ne nyisd ki, de én túl izgatott voltam és kinyitottam és egy pár olló volt benne és rozsdás volt és vizes, megvágtam az ujjam és fehér volt a vérem
tej folyik bennem

képek1.cathrine opie2.saját

something tells me you can read my mind

túl közel hajolok a tűzhöz, megégetem magam, de hirtelen kirántom a kezem a forróság külső köréből, közben végig az arcom látom, ahogy eltűnik a fényben. aznap vékony lányokkal álmodok, inkább öreg nők férfias szemöldökkel, magabiztosan haladnak az utcák kereszteződésein át, úgy lépnek előre, mint egy elveszett hajó a balkánon. aztán testük mindinkább egy karrá alakul, óriási méretű ujjakká,  amik a nyakamat szorítva parancsolnak. ilyenekről álmodok, meg rólad is, ahogy tegnap este, ahogy félbehagytál egy mondatot, nehogy olyat mondj, amivel megbántanál. és ahogy lefeküdtél az ágyra, tisztaságodban teljesen érintetlenül. nincsenek tiszta kérdések, tiszta válaszok, nekünk nincsenek válaszaink és egyértelmű mondataink, nem fogjuk egymás kezét, nem érünk egymáshoz, főleg akkor nem, amikor az utcán együtt, olyankor egyáltalán. vékony lányokkal álmodok éjjelente, de inkább fiúkkal, akiknek bőre tele van friss és mélybordó zúzódással, mint egy átvérzett gézlap foltjai. forró a homlokod, a fények alacsonyan, várom, hogy jobban legyél.mindent elmondtunk és valahogy mégis semmit, csak hallgatunk, más terepeken. fiúkkal álmodok éjjelente, nincs az a fasz, amit ne láttam volna. ott a világ, mint egy befűzött selyemszalag, értelmetlenül gyönyörű.

 ki vagyok.
(zene: morphine! kép: kate moss és luka isaac in belle de nuit)

'you're an old man sitting by the fire, you're the mist rolling off the sea you're a distant memory in the mind of your creator, don't you see?'

1.nick cave & the bad seeds - skeleton tree
a legnyersebben és leghitelesebben elmondott líra, amit valaha hallottam.
az elmúlt év legtökéletesebben összerakott albuma (és a film!); csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni és írni. egyébként olyan érezni az egészet, mintha verhovina madarit látnám lassan átrepülni az égen, miért állsz még itt, indulj tovább, nincs semmi, amit érdemes látni.
egyszer majdnem kinyúltál az emberekért, majdnem elérted az első kart, amibe később görcsösen kapaszkodhattál volna, de az utolsó pillanatban visszakoztál.
mindez egy tökéletesen csupasz háromszög széleiből nő ki, ez a kép is, amit most újra látok, miközben nicket hallgatom két mélyből felörvénylő szünet között.
mintha egy reggelen nem önmagadra ébrednél, hanem arra, akinek mások hisznek téged.
mi lenne, ha eljönne az alkalom, amikor újraálmodhatnád saját magad? a pillanat, a pontos pillanat, amikor ismét világra jöhetnél. ugyanaz maradnál? megszokott arc és ismerős szerelmek?
ugyanazok a félreolvasott válaszok és teljesen megmagyarázhatatlan adagjai a fájdalomnak,
hogy életben lenni mégsem olyan tökéletesen kiszámított, mint amilyenre igazából vártál.
és még látok embereket, akik igyekeznek elbújni saját maguk elől, szinte beleférnek az összes félelembe, amit a társadalom ad neki. folytasd. lány vagy, valami furcsán vörös kabátban, te, aki lassan megérti, hogy a város nem neki épül, a házak nem érte nyúlnak a fekete ég hajába, és a fények sem érte égnek, hanem egy másik emberért, akit ott hagyott, tíz éve magára hagyott, hogy majd egy sokkal későbbi éjszakán sírva és üvöltve induljon megkeresni. pedig végig ott volt mellette. (meg az évszakok, ahogy romjaik visszahullnak egy arcra, ami nem az enyém)
2.alice glass - stillbirth
sokáig azért hallgattam crystal castlest, mert a zajzene, amit csináltak (art brut in notes), teljesen elnyugtatta azt a másik zajzenét, ami bennem szólt évekig.
egészen jó dolog felnőni és rájönni, hogy a régen szeretett zenék egyszer véget érnek, főleg akkor, ha az a két ember egyszerre őrül meg, és zene helyett hirtelen a tűzben kezd hinni. alice és ethan már rég kettéváltak, de én még féltve őrzöm saját - erősen idealizált - képem róluk: izzadt arcukon a fények, meg az örökké cigiző alice, ahogy egyre fogy és eltűnik, vajon min él?
stillbirth. alice nem tudja magára hagyni azt a fura örökséget, mert a crystal castles sokkal több, mint két ember együtt zenélése és szétválása és albumok. kicsit inkább életérzés, ami olyan formát ölt, amilyet te szeretnél.
3.massive attack-mezzanine
ha a nap soha többé nem kelne fel, pontosan olyan lenne a világ, mint a mezzanine (lásd/hallgasd pl. az első számot az albumon). ha hangulatvideót csinálnék a cd-hez, lenne benne rengeteg kép az első és harmadik mátrix filmből és lennének benne halott állatok, ahogy lassan felfalják testüket a férgek, meg út menti füvek, kicsit mint a true blood openingje, amihez jace everett zenéje ad hátteret. alapvetően tényleg sokkal sötétebb és keményebb ez az album, mint az előző.
autóban utazom egy városban, a kirakatok sötét tükrök, bennük az arcom, kicsit kétségbe vagyok esve, talán remeg a bal kezem. kialvatlan vagyok, holnap időre kell kelnem, pedig nincs is idő, de a megszokás a régi. a homlokomon sötét árnyak, a házak láthatatlanul párolognak valami túlvilági szaggal. pedig itt még vannak angyalok, fél lábbal a vízben, egymás szájába köpik az életet. hozzám is egyre közelebb jönnek, és hogy felismerem-e őket, az egészen tőlem függ. félek, annyira el vagyok foglalva saját magammal, azt sem venném észre, ha az arcomba köpne az egyik. lehangoló az egész, mint a legrosszabb és legvalóságosabb álmok. mint az első duinói elégia, a  remény él, vastag és száz kiló, mint a boldogság, finom porok lengik körül, és mágnesek nőnek tekintetében.
*a bejegyzés címe egy részlet a Jesus Alone c. dalból (Nick Cave&The Bad Seeds)

for the new year has no progress whatsoever, only it's cycle-shaped form that makes me understand there is evolution within circles, there is diversity in the cycles of time and space

i. (többet élni)

az utolsó, amire emlékszem, hogy ismeretlen szobákban várom az új évet, ott lassabban ér körbe a hang, boldog új...! sokszor hallgatok rádiót, olyan sötét a hangja, szinte beleférek. félbehagyott mondatokkal vár egyébként az új év, például: vért kell adnom (0-ás a vércsoportom, ez öröm) többet kell ébren lennem (túl sokat alszom, lehet, ez valami abszurd ébrenlét, pedig szeretem) sok klasszikus zenét kell hallgatnom (és ez a sok kell meg muszáj és kötelező - azt mondják, ezek úgy hatnak az emberre, mint egy adag heroin. vajon a herointól tényleg elkezdesz félni a saját tekintetedtől?
az új év - újév! - belefér egy kettévágott narancsba: szinte látom felhasadni a széleit (január és december), miközben kiizzadja az elmúlt tíz évemet

ii. (többet olvasni)

minden évben egyre többet kell olvasnom. láttam egy srácot az Astorián - ezt így írjuk?- asztórián, az egyik antikváriumban dolgozott és lehetetlen vörös volt a szakálla, így, egyben: lehetetlenvörös, és azt akarta, feltétlen vegyem meg az Anna Kareninát, olcsón nekem adja, nyolcszáz forint helyett szinte ingyen, és forrón mosolygott, mint egy cserép virág, éppen úgy, miközben a blokkot írta - majd összeért a kezünk, aztán a szemek és a száj, minden olyan ismerős, de Anna nem akart élni, ki fogja befejezni a mondato

iii. (többet látni)

azt persze sosem felejtem, ahogy a reggeli por száll, és azt sem, ahogy a tej lefolyik a piros asztalon - de azt lehetetlen pontosan megjegyezni, azt a képpé vékonyodó valóságot, amikor az élet magára hagyja a testet.
puhává és óriássá növünk a halálban, azaz csak a test, ami végül is egészen olyan, mint egy var, azt kaparod egyre, mi van alatta? nem tudom, de a sebek ostoba viszketését akarom megjegyezni, az életet, ahogy elfelejti a testet és én nem, nem látom, hogy mi van mögötte. a sebeket feltépni sosem szerettem, de a vér édesebb, mint az éjszakák. és mi van, ha lekaparom a körmöm hegyével, látni akarom mi van alatta, mert biztos van ott valami, lélek és havazás, angyalok, ahogy egymás szájába köpik azt a gyönyörű életet

ENGLISH: for the new year has no progress whatsoever, only it's cycle-shaped form that makes me understand there is evolution within circles, there is diversity in the cycles of time and space / therefore i am waiting, patiently and my brain blossoms, petals, forming a beautiful mass of empathy / i think i will eventually reach a turning point when love will reveal its genuine intensity (that is unbearable - i must embrace its madness, otherwise it swallows me and chews me and spits me up) - anyways, everything is peaceful as it is - i forgive myself and accept all for once. 2017 shall be another lucid dream where God's dream cointunes its diverse display. (but really tho I am serious )

To unravel a torment you must begin somewhere

Egy utca, ahová a fény sem ér el, egy falu, amiben gyerekeket gyilkolnak és sírnak, arcukat saját kezükbe adják és leírhatatlan mondatokban beszélnek. Emberek, akik értik egymást, mégis süketek - házak, amiket nem építenek fel soha, mert az igazi otthonnak nincsenek falai. Írni és nem mondani semmi újat, képeket nézni falakon, látni őket saját magányuk őrült mozgásában. Hegelt olvasni, hogy az elméleti tudás erotikáját valahol félúton elhagyhassuk. Férfiakkal álmodni, akik harminc évvel idősebbek nálam, és már megindultak a lassú elnémulás fájdalmas útján; álmodni és majdnem szeretkezni, az utolsó pillanatban azonban mégis visszakozni. Ülni, és olyan előadást hallgatni, ami érdektelenségével hónapokat öregít az előadó lelkén - a lelkesedés hiánya olyan, mint egy bőrönd, tele használhatatlan eszközökkel. És Villon-t keresni, albákat írni és aludni, az alvásban apró halálokat elültetni, amiket csak a szorongásom álmai öntöznek. Virágok, amik saját húsukat falják fel, ha a szárazság beköszönt. És anyám fél, fél saját magától és fél a pillanattól, az élettől fél a legjobban, ahogy egy újszülött remeg, úgy reszket a tekintete befelé, az agy kocsonyás szirmai felé, és fél és kerüli saját árnyékát, ha fentről süt a nap.
Azt hiszem, itt az ideje megint írni. Ezek az idők kiáltanak, és van, aki meghallgassa, azt hiszem.

Everything around you gives you its utter attention

Az utolsó előtti napok izgalmának súlyát nem lehet betűkkel (elmondani).
A mozdulat félbemarad - ez a holdtölte a tökéletes körbeérés előtt megáll.
Így érzem magam: telve, hatalmas csésze - kicsorgó folyadék az elmúlt egy év minden napja.
A várakozás megmagyarázhatatlanul telített állapota.
Alig várom, hogy vége legyen!
Közben pedig: Tom Hardy, testek, shibari, katonák és rituális tetoválások.
ENGLISH:Everything revolves around the upcoming days - wish I could articulate how burdensome this state of mine is. The thoughts, the actions and notions themselves remain broken; upper halves in a strange condition. An outsider of the remaining era I am, counting the hours, the minutes until I am filled to the maximum. The climax will be, however, stinging, painful. Time past interwoven with time present, all is me. Can't wait this to be over. But first (side-note to all my pseudo-melancholic rambling) a collage I have just put together! Tom Hardy, details of beautiful bodies, shibari, warriors and ritual tatts.

Feed your eyes

a csontokat feszítő izgalom állandó jelenléte ]
ugyanazok a hibák, a mozdulat mechanikus vonalai ]
a talajban az a néhány méter, amin megállhatok ]
saját sötétségem, mintha nem ismerné a fényt ]
azok hiányoznak a legjobban, akiktől rettegek ]
maradjon velem minden, ami idegen.

'Sometimes the fever in my bones won't break. 
I wanna make the same mistake. 
Sometimes the brick beneath my feet is real. 
The lights can keep the dark away. 
I beg my enemies to stay. 
I love my demons I should hate. 
If it so in my head, wake me up when I am dead. 
You can say what you feel - what is fake, what is real. 
Wake me up, wake me up when I am dead. 
It is all in my head. 
Sometimes I am better off all alone. 
Sometimes I am tossed out like a stone. 
Sometimes watch my hair and change my clothes, take a train to Barcelona.
 If it is all in my head, wake me up when I am dead.'

(állapotok - párbeszéd. egy SNBRN dalszöveg és pár mondat)
képek/photos: 1:Reflection from MMX (2016-03-28) by Terivarhol& 2: Thorsten Dittrich - “ Anticipation ”, 2014

Moodboard

Elő műalkotás - ahogy telnek az évek, úgy ismer magára a kép a bőrön, és válik lélegző-saját réteggé. (olyan jó lehet ez a különleges szimbiózis) Második bőr. Nemsokára! De először: holnap végre vége az érettséginek, pezsgő és konfettieső. (csak viccelek - olvasni fogok és megkönnyebbülni, meg újra blogolni, rendszeresen)

ENGLISH: Art/skin. Passing of the years, getting entwined with the ink under my skin.

A breathing- continuously transforming layer of the body. A second skin. Soon!

Awh and I am really prone to start blogging - on a daily basis - again as I will sure have way more freetime than now. (it sucks but tomorrow is the last day of this great-ass misery we call graduation)