he grabs me he has me by my heart

photo source here
(széljegyzet ehhez a bejegyzéshez: mindez csak azért, mert Bataille sem festhetette volna meg ennél szebben pontosabban, meg talán azért is, mert szombat van és holnap vasárnap lesz(!) és 'olyan világban élünk, amit elfújnak a szelek' (Ooka Makoto), és elférnék a világ peremén is, ha úgy alakul, stb. -) ero guru bővebben: itt
ENGLISH: random rambles above which can't be translated or I am just too lazy to do so but!
 ero guro - enjoy&for further info: click here

for the new year has no progress whatsoever, only it's cycle-shaped form that makes me understand there is evolution within circles, there is diversity in the cycles of time and space

i. (többet élni)

az utolsó, amire emlékszem, hogy ismeretlen szobákban várom az új évet, ott lassabban ér körbe a hang, boldog új...! sokszor hallgatok rádiót, olyan sötét a hangja, szinte beleférek. félbehagyott mondatokkal vár egyébként az új év, például: vért kell adnom (0-ás a vércsoportom, ez öröm) többet kell ébren lennem (túl sokat alszom, lehet, ez valami abszurd ébrenlét, pedig szeretem) sok klasszikus zenét kell hallgatnom (és ez a sok kell meg muszáj és kötelező - azt mondják, ezek úgy hatnak az emberre, mint egy adag heroin. vajon a herointól tényleg elkezdesz félni a saját tekintetedtől?
az új év - újév! - belefér egy kettévágott narancsba: szinte látom felhasadni a széleit (január és december), miközben kiizzadja az elmúlt tíz évemet

ii. (többet olvasni)

minden évben egyre többet kell olvasnom. láttam egy srácot az Astorián - ezt így írjuk?- asztórián, az egyik antikváriumban dolgozott és lehetetlen vörös volt a szakálla, így, egyben: lehetetlenvörös, és azt akarta, feltétlen vegyem meg az Anna Kareninát, olcsón nekem adja, nyolcszáz forint helyett szinte ingyen, és forrón mosolygott, mint egy cserép virág, éppen úgy, miközben a blokkot írta - majd összeért a kezünk, aztán a szemek és a száj, minden olyan ismerős, de Anna nem akart élni, ki fogja befejezni a mondato

iii. (többet látni)

azt persze sosem felejtem, ahogy a reggeli por száll, és azt sem, ahogy a tej lefolyik a piros asztalon - de azt lehetetlen pontosan megjegyezni, azt a képpé vékonyodó valóságot, amikor az élet magára hagyja a testet.
puhává és óriássá növünk a halálban, azaz csak a test, ami végül is egészen olyan, mint egy var, azt kaparod egyre, mi van alatta? nem tudom, de a sebek ostoba viszketését akarom megjegyezni, az életet, ahogy elfelejti a testet és én nem, nem látom, hogy mi van mögötte. a sebeket feltépni sosem szerettem, de a vér édesebb, mint az éjszakák. és mi van, ha lekaparom a körmöm hegyével, látni akarom mi van alatta, mert biztos van ott valami, lélek és havazás, angyalok, ahogy egymás szájába köpik azt a gyönyörű életet

ENGLISH: for the new year has no progress whatsoever, only it's cycle-shaped form that makes me understand there is evolution within circles, there is diversity in the cycles of time and space / therefore i am waiting, patiently and my brain blossoms, petals, forming a beautiful mass of empathy / i think i will eventually reach a turning point when love will reveal its genuine intensity (that is unbearable - i must embrace its madness, otherwise it swallows me and chews me and spits me up) - anyways, everything is peaceful as it is - i forgive myself and accept all for once. 2017 shall be another lucid dream where God's dream cointunes its diverse display. (but really tho I am serious )

To unravel a torment you must begin somewhere

Egy utca, ahová a fény sem ér el, egy falu, amiben gyerekeket gyilkolnak és sírnak, arcukat saját kezükbe adják és leírhatatlan mondatokban beszélnek. Emberek, akik értik egymást, mégis süketek - házak, amiket nem építenek fel soha, mert az igazi otthonnak nincsenek falai. Írni és nem mondani semmi újat, képeket nézni falakon, látni őket saját magányuk őrült mozgásában. Hegelt olvasni, hogy az elméleti tudás erotikáját valahol félúton elhagyhassuk. Férfiakkal álmodni, akik harminc évvel idősebbek nálam, és már megindultak a lassú elnémulás fájdalmas útján; álmodni és majdnem szeretkezni, az utolsó pillanatban azonban mégis visszakozni. Ülni, és olyan előadást hallgatni, ami érdektelenségével hónapokat öregít az előadó lelkén - a lelkesedés hiánya olyan, mint egy bőrönd, tele használhatatlan eszközökkel. És Villon-t keresni, albákat írni és aludni, az alvásban apró halálokat elültetni, amiket csak a szorongásom álmai öntöznek. Virágok, amik saját húsukat falják fel, ha a szárazság beköszönt. És anyám fél, fél saját magától és fél a pillanattól, az élettől fél a legjobban, ahogy egy újszülött remeg, úgy reszket a tekintete befelé, az agy kocsonyás szirmai felé, és fél és kerüli saját árnyékát, ha fentről süt a nap.
Azt hiszem, itt az ideje megint írni. Ezek az idők kiáltanak, és van, aki meghallgassa, azt hiszem.

Everything around you gives you its utter attention

Az utolsó előtti napok izgalmának súlyát nem lehet betűkkel (elmondani).
A mozdulat félbemarad - ez a holdtölte a tökéletes körbeérés előtt megáll.
Így érzem magam: telve, hatalmas csésze - kicsorgó folyadék az elmúlt egy év minden napja.
A várakozás megmagyarázhatatlanul telített állapota.
Alig várom, hogy vége legyen!
Közben pedig: Tom Hardy, testek, shibari, katonák és rituális tetoválások.
ENGLISH:Everything revolves around the upcoming days - wish I could articulate how burdensome this state of mine is. The thoughts, the actions and notions themselves remain broken; upper halves in a strange condition. An outsider of the remaining era I am, counting the hours, the minutes until I am filled to the maximum. The climax will be, however, stinging, painful. Time past interwoven with time present, all is me. Can't wait this to be over. But first (side-note to all my pseudo-melancholic rambling) a collage I have just put together! Tom Hardy, details of beautiful bodies, shibari, warriors and ritual tatts.

Feed your eyes

a csontokat feszítő izgalom állandó jelenléte ]
ugyanazok a hibák, a mozdulat mechanikus vonalai ]
a talajban az a néhány méter, amin megállhatok ]
saját sötétségem, mintha nem ismerné a fényt ]
azok hiányoznak a legjobban, akiktől rettegek ]
maradjon velem minden, ami idegen.

'Sometimes the fever in my bones won't break. 
I wanna make the same mistake. 
Sometimes the brick beneath my feet is real. 
The lights can keep the dark away. 
I beg my enemies to stay. 
I love my demons I should hate. 
If it so in my head, wake me up when I am dead. 
You can say what you feel - what is fake, what is real. 
Wake me up, wake me up when I am dead. 
It is all in my head. 
Sometimes I am better off all alone. 
Sometimes I am tossed out like a stone. 
Sometimes watch my hair and change my clothes, take a train to Barcelona.
 If it is all in my head, wake me up when I am dead.'

(állapotok - párbeszéd. egy SNBRN dalszöveg és pár mondat)
képek/photos: 1:Reflection from MMX (2016-03-28) by Terivarhol& 2: Thorsten Dittrich - “ Anticipation ”, 2014

Moodboard

Elő műalkotás - ahogy telnek az évek, úgy ismer magára a kép a bőrön, és válik lélegző-saját réteggé. (olyan jó lehet ez a különleges szimbiózis) Második bőr. Nemsokára! De először: holnap végre vége az érettséginek, pezsgő és konfettieső. (csak viccelek - olvasni fogok és megkönnyebbülni, meg újra blogolni, rendszeresen)

ENGLISH: Art/skin. Passing of the years, getting entwined with the ink under my skin.

A breathing- continuously transforming layer of the body. A second skin. Soon!

Awh and I am really prone to start blogging - on a daily basis - again as I will sure have way more freetime than now. (it sucks but tomorrow is the last day of this great-ass misery we call graduation)