INSPO

1. VETEMENTS. (ebben temessetek)

 2. LIQUID EYELINER/LIPSTICK (mintha egy manga-cosplay világban lennék)

HAIR INSPO

megyek és levágom a hajam

hope you die

a téglagyárból is finom a kenyér
azt mondtad, felhívsz
három napja nem eszem se sokat se keveset de ez most komoly
találtunk a múltkor egy dobozt, az volt ráírva ne nyisd ki, de én túl izgatott voltam és kinyitottam és egy pár olló volt benne és rozsdás volt és vizes, megvágtam az ujjam és fehér volt a vérem
tej folyik bennem

képek1.cathrine opie2.saját

something tells me you can read my mind

túl közel hajolok a tűzhöz, megégetem magam, de hirtelen kirántom a kezem a forróság külső köréből, közben végig az arcom látom, ahogy eltűnik a fényben. aznap vékony lányokkal álmodok, inkább öreg nők férfias szemöldökkel, magabiztosan haladnak az utcák kereszteződésein át, úgy lépnek előre, mint egy elveszett hajó a balkánon. aztán testük mindinkább egy karrá alakul, óriási méretű ujjakká,  amik a nyakamat szorítva parancsolnak. ilyenekről álmodok, meg rólad is, ahogy tegnap este, ahogy félbehagytál egy mondatot, nehogy olyat mondj, amivel megbántanál. és ahogy lefeküdtél az ágyra, tisztaságodban teljesen érintetlenül. nincsenek tiszta kérdések, tiszta válaszok, nekünk nincsenek válaszaink és egyértelmű mondataink, nem fogjuk egymás kezét, nem érünk egymáshoz, főleg akkor nem, amikor az utcán együtt, olyankor egyáltalán. vékony lányokkal álmodok éjjelente, de inkább fiúkkal, akiknek bőre tele van friss és mélybordó zúzódással, mint egy átvérzett gézlap foltjai. forró a homlokod, a fények alacsonyan, várom, hogy jobban legyél.mindent elmondtunk és valahogy mégis semmit, csak hallgatunk, más terepeken. fiúkkal álmodok éjjelente, nincs az a fasz, amit ne láttam volna. ott a világ, mint egy befűzött selyemszalag, értelmetlenül gyönyörű.

 ki vagyok.
(zene: morphine! kép: kate moss és luka isaac in belle de nuit)

'you're an old man sitting by the fire, you're the mist rolling off the sea you're a distant memory in the mind of your creator, don't you see?'

1.nick cave & the bad seeds - skeleton tree
a legnyersebben és leghitelesebben elmondott líra, amit valaha hallottam.
az elmúlt év legtökéletesebben összerakott albuma (és a film!); csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni és írni. egyébként olyan érezni az egészet, mintha verhovina madarit látnám lassan átrepülni az égen, miért állsz még itt, indulj tovább, nincs semmi, amit érdemes látni.
egyszer majdnem kinyúltál az emberekért, majdnem elérted az első kart, amibe később görcsösen kapaszkodhattál volna, de az utolsó pillanatban visszakoztál.
mindez egy tökéletesen csupasz háromszög széleiből nő ki, ez a kép is, amit most újra látok, miközben nicket hallgatom két mélyből felörvénylő szünet között.
mintha egy reggelen nem önmagadra ébrednél, hanem arra, akinek mások hisznek téged.
mi lenne, ha eljönne az alkalom, amikor újraálmodhatnád saját magad? a pillanat, a pontos pillanat, amikor ismét világra jöhetnél. ugyanaz maradnál? megszokott arc és ismerős szerelmek?
ugyanazok a félreolvasott válaszok és teljesen megmagyarázhatatlan adagjai a fájdalomnak,
hogy életben lenni mégsem olyan tökéletesen kiszámított, mint amilyenre igazából vártál.
és még látok embereket, akik igyekeznek elbújni saját maguk elől, szinte beleférnek az összes félelembe, amit a társadalom ad neki. folytasd. lány vagy, valami furcsán vörös kabátban, te, aki lassan megérti, hogy a város nem neki épül, a házak nem érte nyúlnak a fekete ég hajába, és a fények sem érte égnek, hanem egy másik emberért, akit ott hagyott, tíz éve magára hagyott, hogy majd egy sokkal későbbi éjszakán sírva és üvöltve induljon megkeresni. pedig végig ott volt mellette. (meg az évszakok, ahogy romjaik visszahullnak egy arcra, ami nem az enyém)
2.alice glass - stillbirth
sokáig azért hallgattam crystal castlest, mert a zajzene, amit csináltak (art brut in notes), teljesen elnyugtatta azt a másik zajzenét, ami bennem szólt évekig.
egészen jó dolog felnőni és rájönni, hogy a régen szeretett zenék egyszer véget érnek, főleg akkor, ha az a két ember egyszerre őrül meg, és zene helyett hirtelen a tűzben kezd hinni. alice és ethan már rég kettéváltak, de én még féltve őrzöm saját - erősen idealizált - képem róluk: izzadt arcukon a fények, meg az örökké cigiző alice, ahogy egyre fogy és eltűnik, vajon min él?
stillbirth. alice nem tudja magára hagyni azt a fura örökséget, mert a crystal castles sokkal több, mint két ember együtt zenélése és szétválása és albumok. kicsit inkább életérzés, ami olyan formát ölt, amilyet te szeretnél.
3.massive attack-mezzanine
ha a nap soha többé nem kelne fel, pontosan olyan lenne a világ, mint a mezzanine (lásd/hallgasd pl. az első számot az albumon). ha hangulatvideót csinálnék a cd-hez, lenne benne rengeteg kép az első és harmadik mátrix filmből és lennének benne halott állatok, ahogy lassan felfalják testüket a férgek, meg út menti füvek, kicsit mint a true blood openingje, amihez jace everett zenéje ad hátteret. alapvetően tényleg sokkal sötétebb és keményebb ez az album, mint az előző.
autóban utazom egy városban, a kirakatok sötét tükrök, bennük az arcom, kicsit kétségbe vagyok esve, talán remeg a bal kezem. kialvatlan vagyok, holnap időre kell kelnem, pedig nincs is idő, de a megszokás a régi. a homlokomon sötét árnyak, a házak láthatatlanul párolognak valami túlvilági szaggal. pedig itt még vannak angyalok, fél lábbal a vízben, egymás szájába köpik az életet. hozzám is egyre közelebb jönnek, és hogy felismerem-e őket, az egészen tőlem függ. félek, annyira el vagyok foglalva saját magammal, azt sem venném észre, ha az arcomba köpne az egyik. lehangoló az egész, mint a legrosszabb és legvalóságosabb álmok. mint az első duinói elégia, a  remény él, vastag és száz kiló, mint a boldogság, finom porok lengik körül, és mágnesek nőnek tekintetében.
*a bejegyzés címe egy részlet a Jesus Alone c. dalból (Nick Cave&The Bad Seeds)

Moodboard no.2

Egy újabb napciklussal később sem változott a tintához fűződő amúgy is elég hektikus (értsd :a folyamatos én tetováljak v. engem tetováljanak dilemma) kapcsolatom. A szenvedély meglehetősen a régi, talán idén kicsit erősebb, mint tavaly; az biztos, hogy nyugodt szívvel varratnám most a fenti négy közül mindegyiket magamra. Egyébként, ahogy telnek az évek és én egyre közeledem saját magamhoz - ott meleg gyémántok érnek bennem -, úgy lesz egyre tisztább hangúvá ez az egyáltalán nem elhanyagolható vágyam. Vagy a másik oldal: hogy én varrjak ki másokat. Mindenesetre a 'tetoválni' szó konzekvens kerülése nem segít a helyzeten (az agyamban apró madarak raknak fészket vagy kötéltáncosok egyensúlyoznak, édesmindegy), úgyhogy: négy tetoválás mára, amik - (fejezd be a mondatot). 

képek via pinterest

ENGLISH: I have still the same passion for tats, just like the fire I had back in 2016. I try to negotiate my currents stats on tattoos, to be frank: to get inked or to try drawing on other's skin. Dilemma, I must say but this on and off feeling won't help, so I let these tats speak for themselves instead of me - my head is literally a sweet mess (hot mess eh) today due to exams. It is like birds nesting in my head or maybe like aerialists balancing their savoury body up in the air. Go me! 

photo courtesy of pinterest