the fool i am

2018 álomhajaim

mit akar

nyálasak az ujjaim, mintha éppen be akarnám őket csúsztatni, pedig ez is csak egy a számtalan kényszercselekvésem közül: nem a körmöm rágom, hanem az ujjam szopom - elég freudi ez is. és van még a dohányzás éhgyomorra, néha teli hasra, a lényeg, hogy elnyugtassa az evés vagy nemevés keltette szorongást. amúgy a legtöbb álmom meg tele van fasszal (self-induced psychoanalysis?): japán férfiakkal, de olyan hatalmasak, hogy beléjük roppan a hajó, amin éppen utazunk. egymás másolatai: fekete hajuk és fekete szemük megegyezik, szélles vállukról és felsőtestükről csorog a víz, pedig sosem esik az eső vagy süt a nap, benedvesítik saját magukat.
gyere ide, gyere ide, köpd a számba minden dühöd, töröld le a megbocsátást, mondd azt, hogy királya vagy egy halott világnak, ahol erőszakkal fizetnek a lányokért. 

ez nem azt jelenti, hogy rossz vagyok, és azt sem, hogy ellenetek. de azt mégis, hogy a világban az én helyem egy nyirkos sarok, ahonnan jól látni az erek tágulását: higgadt kiterjedés, ahogy a koponyák saját magukat zúzzák össze. ez egy kifinomult védőmechanizmus az egymást elengedő kötésekig.
és mit ér a közös tágulás, ha a saját szagomat sem ismerem fel az ujjamon? nem tudom. de azt igen, hogy testvérek vagyunk a pótcselekvések és kényszeresség káoszában, éhezésben és túlevésben, alkalmi gyógyulásban, majd az ezt követő mosolyban, mert mégis, a szorongásban lakni a legjobb*.
*tök jó onnan a kilátás, ráadásul van ingyen bor, kenyér, párnahuzat.

It's not the red of the dying sun

Have you ever experienced a somewhat pounding headache paired with dizziness? Well, that is what I experience right now; it feels like my tonge's being explored with a razor, kind of. Anyways, these are my really springy/springish collages, enjoy. I love the color ruby, red, wine! These are supposed to be a fairly seductive, expressive shades of a color, yet I feel utter tranqulity whenever I take a quick glance. Joys! Plans for the rest of the day: watch The Royal Tenenbaums and answer a few e-mails, plus read another 60 pages from the book I have been currently reading. Photos are from tumblr: 1. unknown 2. Gucci campaign shot by Petra Collins 2018. Background templates: 1. Francoise Gilot - Magic Mountain 2. Joshua Yeldham - Water Lilies. Title and song-inspo for this post: Die Stadt liegt unter Nebel Ich bin auf meinem Berg In meinem schwarzen Garten zwischen Himmeln eingeklemmt in der Enklave meiner Wahl in der ich mich versteck in Nagorny Karabach. (lyrics from Nagorny Karabach by Einstürzende Neubauten; extract) Meine liebe Freunde, es ist mein erstes Blog-post auf Deutsch, deshalb bin ich sehr hastig. Aber ich muss jeden Tag ein neues Blog-post schreiben, damit kann meine Sprachkentniss schnell entwickeln (meistenteils). 

ou va le monde

hej, my head is about to explode in any minute, so i guess there is really nothing left to lose!
aesthetics of the month: cold, grey, concrete interiors, filtered lights: the aesthetics of censorhip (how fascinating is that!) there is some kind of beautiful brutality in deleting or hiding certain parts of certain objects, ideas, people; a really absolutistic act, absolute power over something. no protection. blur my limbs or mute my mouth and i will be an additional item, a fragment, my wholeness escapes for a minute.

ich habe viel zu tun

3 of the movies that I am currently watching (or planning to do) or am excited about their upcoming release.
1.Dogville (dir. by L. von Trier, 2003)
2.The Square (dir. by R. Östlund, 2017)
3.The house that Jack built (dir. by L. von Trier, unreleased)
photos via imdb and tumblr

you like your girls insane

Isn't it peculiar that no matter how many times you start over, you end up in the same place you were at the beginning? This is me, a metaphor. An arrow, to be more precise, which is like the eleata one: it stays in the same position all the time, making no progress whatsoever. It makes absolutely no movement, it stays intact and static. No flow, no forward or onward movement toward any destination; this is me. I crave change so bad, it drives me crazy, eats me up (alive), etc etc, same old (not so radical) clichés and banalities.
ps. I love drawing. You may already know this fact about me. You may not. The world is an eerie place, you little bird. Somebody thundered the bell/ it has a rich, raw sound/ a bird is ascending/ a horse neighs like a woman's shriek/ azure fire and cobalt blaze of the winter noon/ a cuboid is bleeding.
photo:mine